Kérem meséljen magáról, mit lehet Önről tudni, hogyan teltek a fiatal évei?
Életem során az a szerencse ért, hogy két, számomra meghatározó iskolának is a tanulója lehettem. Az egyik a mezőkövesdi Szent László Gimnázium volt. Itt fizika tagozatos osztályba jártam, ahol emelt szintű oktatásban részesültünk matematikából és fizikából. Nagyon erős osztálynak lehettem a tagja, a tanáraink úgy emlegették az 1975-ben végzős osztályunkat, a IV. A-t, hogy az „iskola krémje”. Megjegyzem, nem miattam. A magas szintű oktatásnak, nevelésnek eredményeként érettségi után, szinte mindannyiunkat felvettek főiskolára, egyetemre. Az osztályfőnökünk Süveges Ferenc Tanár Úr volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk.
A gimnázium alatt a Földes Ferenc Kollégium lakója voltam. Még ma is szokatlan módon a kollégium koedukált volt. Egy épületben laktunk fiúk és lányok. Közös társalgónk volt, együtt étkeztünk, együtt adtunk naposi szolgálatot. Akkor ott, abban a közegben együtt volt a rend, a fegyelem és az otthonosság. Meg kell említenem a fantasztikus kollégiumi igazgatónkat, Zupkó Béla Igazgató Urat, akinek egy gondolatát a könyvembe is beleszőttem: „Megvalósítani a felfelé húzó együttélést.”.
A másik, rám mély benyomást gyakorló iskolám a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola volt. Matematika-műszaki szakos általános iskolai tanári diplomát szereztem 1980-ban. Csak felnőttfejjel értettem meg, hogy milyen fontos az a közeg, ami körülveszi az embert gyermekkorában, ifjúkorában. Egy jó diákotthon és egy jó iskola olyan előnyökhöz juttatja az embert, amit semmi mással nem lehet pótolni.
A tanulás, a rendszeretet, a fegyelem és a munka létfontosságú az életünkben.
Hogyan került kapcsolatba az írással és mióta van jelen az életében? Hogyan született meg a Csipogó, Főzőverseny a Kerekerdőben c. könyv ötlete?
Az írás először a gimnáziumi éveim során jelent meg az életemben, ahol vereseket írtam. Felsőfokú tanulmányaimat követően tanárként helyezkedtem el, a rendszerváltás után pedig vállalkozásba kezdtem. Az üzleti életben többször tapasztaltam, hogy elvettek tőlem ügyfeleket, ötleteket, sokszor jártam pórul a jóhiszeműségem miatt. Így elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit lehetne létrehozni, amit nem tudnak elvenni tőlem? Így született meg a gondolat, hogy egy jogdíjas mű jelentheti a megoldást. A mesekönyvírás mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy arra még manapság is van igény.
A piros veréb gondolata 2012-ben jelent meg a fejemben először, de akkor még nem tudtam semmihez sem kötni, még nem indult el a történet, nem jött az ihlet. Egy kicsit korábban gasztronómiai témájú kártyajáték fejlesztésébe kezdtem, mert láttam, hogy ez napjaink divatja. Több híres szakácsot ismerünk, mint tudóst. Nagy Boglárka illusztrátor készített grafikákat a játékkártyához. Kitaláltam egy érdekes, de bonyolult játékszabályt. Gyártottam néhány csomag kártyát, de senkinek sem tetszett. Ez a kísérlet megbukott, de mégsem volt haszontalan, mert már készen voltak azok az igényes rajzok, amelyek meseírásra inspiráltak. A szép képek elindították bennem a történetet, aminek a főhőse a piros veréb lett.
Hogyan élte meg az írás folyamatát?
Eleinte sokat törtem a fejemet, hogy hogyan fogjak neki, nem akartam bugyuta, értelmetlen mesét írni. Tanítson valamit, erre törekedtem, vegye hasznát, aki elolvassa. Szomorú mesét sem akartam, inkább vidámabbat, ami nem panaszkodik, de mégis értékes. Aztán egyszer a piros veréb visszaröppent a gondolataimba és a mese eleje ezután hamar megszületett.
Ezt megmutattam a fiamnak, aki élelmiszermérnök, de sokszor tanulmányozza az írás művészetét. Mit ne mondjak, nem volt elragadtatva, azt mondta: „Minden karakterből te beszélsz”. Ezt követően segített rájönnöm, hogy hogyan kell a karaktereket alakítani, megmutatni úgy, hogy a dialógusaikból és tetteikből derüljön ki, milyen személyiségek. Meg kell, hogy mondjam, a fiam nélkül lehet, hogy nem született volna meg a mese.
Telt-múlt az idő, a mese eleje után a végét is kitaláltam. Ezután nem volt nehéz dolgom, a történet szinte magát írta. A gépelésében a Fiam volt segítségemre, mivel nehezen látok. Megkérdezte: Apa, te kinek írod ezt a könyvet, ki a célcsoport? Nem tudom, mondtam. Mire ő a Kisherceghez hasonlította, melyben gyermekek és felnőttek is megtalálhatják a maguk tanulságát. Mikor a könyv megjelent egy barátom is azt mondta, ez a könyv mindenkinek adhat valamit, viccesen mondva egyet fizet, kettőt kap, hiszen mindenki megláthatja benne a neki szóló tanítást.
Ön szerint mi a könyv legfontosabb üzenete, tanítása?
Én az írás során megpróbáltam definiálni a kultúrát. Nagyon zavart, hogy a kultúra mindenki számára a zene, a tánc, az opera, az irodalom, és így tovább. Ezek szerint, aki nem ismeri Bachot, annak nincs kultúrája? Egy bennszülöttnek nincs kultúrája? Meglátásom szerint a kultúra egy közeg, ami körülveszi az embert, aminek a különböző művészetek nagyon fontos elemei, de ezen túl még sok minden ide tartozik. A kultúrának sok olyan eleme van, ami szintén fontos, például az értékrend, az emberek egymáshoz való viszonya, vagy akár az étkezési szokásaik. Az ember csak egy kultúrában, egy éltető közegben tud felnevelkedni, életben maradni. Olyan fontos ez nekünk, mint halnak a víz. Sokféle kultúra létezik, mindenkinek a sajátja a legjobb. A tengeri halnak a sós vízre van szüksége, az édesvízi halnak a Balatonra, a pisztrángnak a hegyi patakra.
A másik fontos gondolat, hogy három dolog van, ami képes megtartani egy népet: a tanulás, a munka és a közös értékrend. Érdemes törekedni az egyéni érdekek és a társadalmi érdekek közötti harmónia megteremtésére, hogy megvalósuljon a felfelé húzó együttélés. Minden társadalomnak a fundamentuma az oktatás és a nevelés. A felfelé húzó erőket támogatni kell, a romboló, leépítő erőket korlátozni kell. Minden jóakaratú embernek ez a közös érdeke.
Várhatunk-e Öntől más könyvet is a jövőben? Ha igen, hasonló jellegű lesz, mint a Csipogó… c. mű, vagy egy teljesen más fajtájú alkotást várhatunk?
Igen, szeretnék legalább még egy mesekönyvet írni. Azért írtam meg a Csipogót, mert volt mondanivalóm, de még tele vagyok gondolatokkal. Várom a pillanatot, hogy elinduljon a fejemben az új történet, hogy ezeket is leírhassam. Remélem, hogy a Teremtő még ad rá időt, lehetőséget, de tudjuk, ember tervez, Isten végez.
Ugye érdekes a könyv? Vásárolja meg most!
Raktáron
