Leírás
„Az ismeretlen király lovas szobra a főtéren állt rendíthetetlenül. De hogyan is állhatott volna másképpen az istenadta, hiszen bronzból mintázták szegényt, nemigen maradt hát más választása. Ezért aztán ez a király nemcsak ismeretlen, de nagyon szomorú és magányos is volt, mivel nem rendelkezett sem alattvalókkal, sem országgal, nem uralkodhatott senki felett, így teljesen haszontalannak érezte magát. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen csatában sem vett soha részt, amit király létére szerfölött szégyellt. Ha mindez nem lett volna elég ok a szomorúságra, a városháza tornyán magát erre-arra illegető Vaskakas rozsdás, nyekergő hangján néha rákezdte: – Nézzétek a királyt, se neve, se országa, aztán mégis milyen büszkén feszít a lován!”
A Shakespeare-i cím mögött egy humorral átitatott, meghatóan szép történetet fedezhetünk föl, melyhez páratlanul harmonikusan alkalmazkodik a képi világ. Aranyvackor – díjat nyert mese.
